Szóval, most itt sétálok egy idegen városban - Londonban - és gőzöm sincs, hogy mihez kezdjek. Ez jellemző rám. A címet sem tudom, csak egy nevet. Na jó, szerintem megkérdezek pár embert, véletlenül nem ismerik-e az apám.
Az egyik nénitől vártam választ először.
-Elnézést, nem ismeri véletlenül Joe Gilbert-et?-kérdeztem kedvesen egy bájmosollyal kísérve
-De kis csillagom-mosolygott kedvesen rám- a 15.utca sarkán lakik, az 1123-asban
-Nagyon szépen köszönöm, sokat segített.
-Szívesen, és remélem még találkozunk-intett nekem, majd elindultam a házhoz.
***Szó szerint lesett az állam, mikor megláttam, hogy milyen hatalmas házban lakik az apám. Egy egy palota.
Atyaúristen. Szerintem eltévedtem.
Egy idő után feljutott, hogy két izomagy engem bámul. Gondolom őrök voltak. Odamentem az egyikhez és megkérdeztem:
-Jó napot. Itt lakik Joe Gilbert?
-Viszont kisasszony. Igen, itt lakik. Esetleg ön egy riporter?
-Riporter? Miért lennék az?
-Hát csak tudja, a gróf úrra sokan kíváncsiak. De ha nem az, kérem távozzon.
-Köszönöm-mondtam, majd elsétáltam.
Be akarok jutni, be kell mennem. Látnom kell az aput. Hogyan juthatnék be? Már nem mondhatom az, hogy " oppá, mégis riporter vagyok beenged?" ezt még a hülye sem venné be.
De akkor mi tévő legyek?
A villa körbe van véve sövénnyel ugyebár. És ha átmászom? Nem nagy dolog. Oké, ezt fogom tenni.
Megkerestem a sövény egyik olyan oldalát, ahol nem állnak őrök. Furcsa is, hogy ezt az oldalt nem védik. Na nem baj, annál jobb.
Szóval átmásztam.
Igen, ez az! De úgy tűnik, hamar volt az öröm. Egy morgást hallottam magam mögül. Lassan hátrafordultam, és ez fogadott:
-ÚRISTEEEEN!!!!-kiáltottam el magam majd futni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése